Ha azt mondom, hogy a délelőtt folyamán nem nagyon lehetett letörölni a vigyort a képemről, akkor azt hiszem, mindenki rájött, hogy ezen a héten ismét nagy élménnyel gazdagodtam (fotó viszont nem készült, majd a holnapi ovis lovagláson lövök párat)
Odaérkezésünkkor épp Vivi (aki nem mellesleg a szomszédunk, nagy lóimádó 12 éves nőszemély) pattant Ipor nyergébe és ment vele néhány kört. Ezalatt R. felszerszámozta Winnetou-t Nándinak és már mentek is. Én még fel sem ocsúdtam, mikor szólt R., hogy akkor mehetek is Iporhoz, Vivi leszállt (ellestem a technikát!) és pedig fel. És sikerült jól felszállnom (magasra lendül, nem bántja a ló farát) és mentünk is. Néhány kör bemelegítés után (sikerült most jól megállítanom a lovat)R. szólt, hogy most ügetünk kicsit. Ne csináljak semmit, csak üljek. Szófogadó tanítványként nem csináltam semmit, csak ültem, de azt jól. Még a ritmust is sikerült felvenni. Persze csak pár métert mentünk. Miután R. kipihegte magát (szegény, mivel még nem futószárazunk, így ő futott mellettünk) elmagyarázta, hogy mit kéne csinálnom. Namármost a dolog érdekessége az, hogy mikor áll a ló, akkor nem igazán tudom megcsinálni. de mikor megy, akkor igen. Gondolom a lendület miatt. És üggettünk még 2x. Ipor drága, nem nagyon akart menni, így néha kiesett/tünk a ritmusból, de egyébként nagyon klassz volt. És R. jól megdícsért, ami nagyon jól esett és a végére jól sikerült leszállnom is.
Nándiék a "mutatványozásom" közepén értek vissza, őt nem is láttam, hogyan mentek, de gondolom nem volt gond, mert mondta volna Kata. (aki nem mellesleg mondta, hogy milyen jól ment elsőre az ügetés. hát, hízott is a májam)
Nagy boldogságom közepette még a kockacukor is a zsebemben maradt, persze a kötelező répa-alma adagot letettük R.-nak, hogy ossza szét a nép között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése