Mai lovaglás

Már tegnap este elkezdtem a hisztit nyavalygást  (biztos ami biztos), hogy milyen kitolás, hogy vasárnapra elromlik az idő és nem tudunk lovagolni. Személyes sértésnek vettem a közeledő hidegfronttól, hogy engem inzultál és nem hagy önmegvalósulni. Még reggel sem hittem a szememnek és szentül hittem, hogy mire 9 óra lesz és kiérünk a tanyára, leszakad az ég. Nem így lett. Bár nagyon borult volt, egész nap nem esett egy csepp eső sem.

Hogy biztosan tudjunk lovagolni az általam biztosnak vélt vihar előtt, jó korán indultunk: R. még épp reggelit hozott a kaszálóról.

Nándi lovagolt először. Elég régen voltunk már, ehhez képest viszont teljesen összerendezett volt a mozgása, ügyesen egyensúlyozott, az összes tornaelemet gyorsan, szépen megcsinálta. Kb 10 percet tornáztak, majd szárat fogott és még 8-10 percet mentek csak a szárra, lábra figyelve. Mióta én is lovagolok, más szemmel látom ám őt is. Egyrészt figyelem, hogy mozog, és látom, ha pl hátramegy a lába, a teste előre dől, az egyensúlya kissé bizonytalanabb lesz (tehát nekem is figyelnem kell erre) másrészt pedig még büszkébb vagyok rá, hogy miket tud megcsinálni: feltérdel, kapaszkodás nélkül lovagol, megfordul stb.

Nándi után jöttem én. R. elővigyázatosságból kivitte futószáron először Iport nélkülem, és milyen jó ötlet volt: 2 kört úgy fickándozott végig, hogy csak lestem. 2 kör után lehiggadt, és gyönyörűen ügetett, jöhettem én. Nos, nem ment olyan jól, mint legutóbb, de ahhoz képest, hogy megint egy hónap kihagyás után ültem nyeregbe, szerintem egész jól ment. A bokám és a térdem legalábbis "elsőosztályú" volt. A csípőm megint nem volt a helyén, és sokszor nem találtam a ritmust, de azért 2-3 kört mentünk egyben (még ha nem is olyan szépen, mit legutóbb) 15 perc kiskör után irányítási gyakorlat következett. R vezénylete alapján bejártuk a tanyát, jobbra, balra, fordulás, megállás, indulás, persze mindezt csak könnyű sétával, majd be az istállóba.