Cicafiú és Cowgirl

Túléltük a farsangot. Igen, így: túléltük. Nándorom már az indulás előtt nagyjelenetet rendezett, a magánszám címe: Nem, nem, nem akarok! Ehhez képest ott már egészen normálisan viselkedett, a fellépéskor a színpadon is elvolt, azt nem mondom, hogy táncolt, de nem bambult annyit, mint amennyit szokott és néha felvette a ritmust. Mindeközben mi bújkáltunk, mert a színpadon  kikiabált nekem/nekünk (Zsóka mama, Imi papa, Nimi és én kísértük el a nagy eseményre) hogy ne nézzük. Én pedig annyira belemerültem a fotózásba, hogy már csak a levonuláskor jutott eszembe, hogy videokamerát is hoztam, így kb 5 mp-nyi videót sikerült összehoznom...

Az összes ovis csoport fellépése után jött egy kis nem tervezett tánc, a zenekar rázendített, gondolom úgy voltak vele, addig ütik a vasat, muzsikálnak, amíg van ott ember. 

Na, ezt már Nándi nem bírta cérnával, így anyum hazavitte.

Ezután Hunyadi ovi óvónénijei készültek meglepetésmesével (Hófehérke és a hét törpe) és ezután jött a József utcai ovi "felnőttjei". Merthogy nálunk az óvónénik beszervezték a szülőket is egy kis western tánca. Hazudnék, ha azt állítanám, először nagy kedvem volt menni. Sőőőőt. De egyszerűen nem tudok nemet mondani ilyen szituban. Másrészt utólag meggondolva, ha én nem vállalom el, milyen alapon várom el Nándortól, hogy szerepelje, részt vegyen a közösségi életben?! A próbák hangulata szuper volt, rég rötyögtem ilyen jókat. A tánc meg. Őszintén szólva nem tudom, milyen volt. Én bentről nagyon élveztem, és a közönség nagyon tapsolt és lelkesek voltak, és még ha bénák voltunk, akkor is megérte.