2011. február 10., csütörtök

Nomen est Omen....

Minap azon töprengtem, hogy milyen érdekes a névválasztás. Csongit kicsi korától Pocoknak becézzük, pedig (leszámítva az első 2 hónapot) mindig is kis gizda volt. Nimród pedig itthon Csuri, pedig egyáltalán nem hasonlít egy éhenkórász, morzsát csipegető kisverébre.

Nade Csongi mostanában rászolgál a nevére. Neeeem, nem hízott néhány nap alatt 5 kilót, hogy elérje a korosztályának megfelelő ideális súlyt. Viszont mind tudjuk, hogy a pockok kártékonyak. És Csongi az utóbbi napokban szó szerint értelmezte a fenti latin mondást. Egy hete például a következőket bírta elkövetni:
Addig rángatta a lépcsőt lezáró kiskaput, hogy az leszakad tiplistül, tokkal-vonóval... Miközben porszívóztam a kocsit kilocsolta a fürdőszobában apja borotválkozás utáni arckrémjét -femosás1. Miközben szedtem ki a ruhákat a mosógépből, leborítottam az öblítőt, amin nem volt rajta a kupakja rendesen, kb fél liter kiborult - felmosás2 (ez nyilván az én figyelmetlenségem volt) Miközben terigettem Csongor bekente a fürdőszobát és Nimródot a fürdetőkrémmel - felmosás3.
Ma egy tegnap frissen vásárolt 400 ml-es sampont és a szintén tegnap vásárolt literes öblítő 3/4-ét locsolta szét a fürdőszobában, majd  vitt át egy kicsit a saját szobájába és Nimihez is, persze a szőnyegre.
És most persze mondhatjátok teljesen jogosan, hogy az én hülyeségem felelőtlenségem, hogy kinn hagyom az öblítőt és a sampont a mosdón. Hát ja. A már biztos, hogy a kilincset pár napja eléri, így ki tudja nyitni az ajtót...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése