Honnan is kezdjem? Az imént ugye azt írtam, hogy lenne mit mesélni karácsonyról.
Csabi finom vacsijáról, a csillagszórógyújtásról, csinibeöltözésről (nekem mostanság ez is élmény), a sok-sok ajándékról, és hogy a gyerekek 5 napja édességen élnek (khm...) és hogy milyen rengeteg hó lepte a tájat (még ha 24-25-én nem is, de most igen)
Én mégis most a Nagyágyúról mesélnék, mert meg akarom mutatni.
Szüleimtől kaptam egy csodát. Nikon D300 a neve, Nikkor 28-105-el karöltve.Csabi első kérdése az volt: megérdemled? Hát persze hogy nem. És amiért nem tudtam, hogy hol is kezdjem a mesét, az az, hogy április 15-én kelt e-mailem szerint épp azt ecseteltem Kriszta barátnémnak, hogy EZT a gépet vegye meg nekem, ha megnyerné a lottó 5-öst...)
Persze még nem tudok vele fényképezni... Remélem, hamar belejövök a sokféle opcióba és hogy nekem kell állítgatni mindent.
Az első képek, amiket közzé merek tenni a fiúkról:
Ha nyertem volna a lotton,megvettem volna a CSODADAT!
VálaszTörlésDe igy meg jobb,hogy a szuleidtol kaptad meg,raadasul nem is szamitottal ra:-))
Olyan jo,ilyen boldognak "latni".
Es higgy magadban, mindent meg fogsz tanulni a masinarol, csak Te ezt meg nem tudod:-))
Es tudod, az elso profi fotozasodat kinek igerted??:-))
Tudom, tudom, csakis neked! Majd a fiúk diplomaosztójára majdcsak belejövök annyira, hogy belevágjak :)))
VálaszTörlés